2011. május 2., hétfő

Egy hétvége nagyon sok!

Kéthetente fennmaradok koliban, nem megyek haza. Persze a Harmadik sem, mert ő már 25 éves és nagylány. Meg különben is, a szülei utálják, mióta a kettyós pasijával jár. Úgymond megtalálta a zsák a foltját. Na, sok minden történt a mostani hétvégén, de főként telefonált Jézussal.
Elkaptam egy két szösszenetet a beszélgetéseikből, a Harmadik oldalán természetesen:
-Most akkor én egy bűntény téteményesi alanya vagyok, mert kiszúrtam egy döglött tyúk szemét?
Nem, fiam, de NAGYON fura vagy. o_O
Ja és tanulj meg normálisan fogalmazni.
-Én nem tudok veteményezni! Még egy kutyám sem volt otthon! Csak csincsilláink voltak...
Az egyiknek leszakadt a lába mert csesztek odafigyelni rá, a másik meg amúgy döglött meg. :\ Gratulálok.
-Én is nagyon szeretlek, de akkor mért verted a fejemet az ablakpárkányba az albérletben?
Ejnye Jézus...

Ezeken kívül még beszélt velem is. Sajnos.
Sopánkodott, hogy hogyan tudja majd az internetkábelt bedugni a laptopba, amit lehet, hogy kap. Mondtam neki, hogy sehogy (ugyanis nagyon rövidke LOLOL), de be tud szerezni egy wifi stick-et, ha nincs a vevő beépítve a számítógépbe. Csak lesett, mint Jani a moziban. Pedig egyszer már magyaráztam neki a wifit. Mondom neki, "Nem érted?!" Hát persze, hogy nem érti. Olyan hülye, mint a föld.
Elmondtam neki, hogy a legtöbb laptopba be van építve a vevő, amivel internetelérése lehet. Csak néz azokkal az iszonyúan BUTA szemeivel, hogy mivan? Mondom, bele van építve. Itt az adó a szobában, emlékszel, azt már mondtam, hogy az adja a jelet. Erre, hogy és ez ilyen...ilyen hullámokkal teljes internetelérést biztosít? Mondom, igen, olyan, mint a rádió. Mire ő: 'És ez emberekre is kihat?'
IGEN, BAZZEG, MINDJÁRT MEGNYITOK RAJTAD EGY GOOGLE-T, hát az agyam megáll. Ennek a kőkorban kellett volna élnie.

 Aztán, nálam kicsit elszakadt a cérna, mikor már huszadszorra megkérdezte, hogy nem vagyok-e beteg valamilyen módon a számítógéptől. Nem kerülök-e, idézem, MÓDOSÍTOTT TUDATÁLLAPOTBA. Bakker. Ez hülye. Na, itt már tele volt a pohár. Mondom neki, ha ennyire zavar, akkor költözz el! Megint csak néz a nagy, buta szemeivel. Már-már vártam, hogy bevinnyog, 'miiii?'

 Jah, és 30-án éjjel ott eszik mellettem (kaja és csaj egyformán büdös), majd megkérdi, jól jár-e az óra a gépemen. Mondom, ja, kábé. De, de, hogy 58-nál ugye nincs később? Mert, hogy neki éjfélig meg kell azt a kaját mind ennie. Megkérdeztem, hogy miért, mire ő, hogy ez titkos, nem mondja el, de úgyis kitalálom. Nem voltam annyira kíváncsi, hogy igazán elgondolkodjak rajta, de valószínűleg azért, mert éjféltől már MÁJUS VAN. Ajjaj. Biztos megint új életet kezd! Ja, és 23.58-kor ROHAN a kukához a lerágott csirkecsontot kidobni. És vihog, mint egy hülye. Mert az is.

2011. április 12., kedd

Telefonfonfon

Mivel effektíven kizárjuk a Harmadikat életünkből, ezért szófosása átterelődött párjára, akit csak Jézusnak fogok nevezni, mert a hapsi egyszer arról kezdett el értekezni, hogy mi lenne, ha ő lenne Jézus. Egyébként, őt rendszeresen elrabolják az UFOk, vannak ennek testi nyomai is. Ezen kívül néha jönnek a szellemek és akkor a Harmadik fejét az ablakpárkányba veri.
Szóval, tegnap is több, mint hat órát beszélt telefonon Jézussal. Ma kicsit kevesebbet. Nem akartam kiszűrni bármit is az értelmetlen maszlagból, amit beszéltek, de egy sort mégis sikerült, a Harmadik mondta:
-...hogy a kolbászos-lekváros kenyeret aranyér kell adni...
Amúgy ma még annyi érdekes történt, hogy a Harmadik minden előzetes poén nélkül többször is felvihogott. És még ő csodálkozott, hogy a szülei pszichiátriára küldték...

2011. április 4., hétfő

Bor=Retek

Egyik este ülök a gép előtt, kopognak. A Harmadik fut, hogy kinyissa, a szintünkön lévő egyik srác az.
-Hello. Nincs egy kis borotok?
-Hát... retkem van.
Mindketten olyan szinten lefagytunk egy pillanatra, hogy nem tudtunk megszólalni.
Retke?
Mi? RETKE?
A BOR=RETEK?!

2011. március 31., csütörtök

És mit eszik?


Emlékszünk erre a reklámra?
Sajnos magyarul nem találtam meg, de a vége a lényeg.
-És mit eszik?
-Ugyanazt, mint mi. De tényleg.

Na, ez a Harmadikra nem igaz.
Én hallottam már fura dolgokat. Lekváros bundáskenyér (A Vámpír), shake-be mártott sültkrumpli (Emelie Svédből). Sőt, én is tuti fura vagyok, mer szeretem a lágytojást...
De ez... engem hanyatt vágott.
A Harmadik nemrég 'új életet kezdett'. Csak egészségesen. De azért továbbra is olvaszt csokoládét a zsemléjére - "A csokiban meg, meg ugye... a hidrogénezett növényi olaj a sok...A hidrogénezett növényi olaj..." (de azér zabálja, akkor most MIVAN?)
Nem eszik húst, egy korty alkoholt sem iszik. Namost a Vámpír se szívesen iszik, de azért amikor arról volt szó, hogy szülinapomra koccintani kell, azért derekasan letolt egy VBK-t. A Harmadik mivel koccintott...? Pirosas, furabarna, genyaszerű műzlimaszlaggal. Nem elég?
Tegnap rizst és csirkecombot főzött össze - ha jól vettem észre, abszolút nem használ sót. Ebbe kevert bele nyers répát, káposztát, hagymát - anya szerint ezért van az alap szaga. Mármint a sok nyers hagyma zabálás miatt. Amúgy én jó Vérfarkas módjára nem szeretem a káposztát szinte semmilyen formában (csak párolva, mer azmás XD). Ezt már háromszor elmondtam neki, de azért mindig mondja, hogy egyek. Mért nem fogja már fel?!
És akkor ott volt a legelső élmény. Káposztás rizst főzött, majd elment a nagynénjéhez jópár napra. Gondolta, a rizs addig eláll... nyilván nem. De azért ő megette: "Felturbóztam egy kis mustárral!" ...bazmeg. Csoda, hogy él még.
De a legdurvább az akkor is a kakaós-mákos-yoghurtos-almás-répás cucc volt. Esküszöm, ennek a nőnek minden kajája úgy néz ki, mintha már lenn járt volna egyszer. Néha elmegy tőle az étvágyam.
Ja, és hatalmas mennyiségeket alkot. Mert FOLYTON ZABÁL. Mi a fax?! A múltkor amikor tuszkolta be a két hatalmas pitliben lévő furcsán darabos hányadékszerű masszát, kiburította az otthonról hozott spagettiszószomat. :S Szeretem anya főztjét... szóval kicsit nem örültem a másnapi ebédem elvesztésének. Erre, kompenzálás képpen, másnap írja egy kis cetlire: "Paradicsompürét, hagymát, Vérfarkas, EGYÉL nyugodtan." (itt nyilván a nevemet írta) Gondoltam magamban, először is, hogy 'WTF?' aztán meg, hogy 'NEM.' Mikor hazajött, meglepetten mondta: "Nem ettél hagymát..." Válasz: "Tudom." Mi a faxér ettem volna HAGYMÁT?! A spagettiszósz =/= paradicsompüré+hagyma! A macska rúgja már meg...
Amúgy, szeretem a pudingot. Édes és különben is finom. Szerintem ezt a mogyorónyi kis agyával nem tudta felfogni és ezért nagy okosan kifejtette gondolatát: "A pudingot te akkor az állaga miatt szereted. Mert olyan jó... olyan állaga van."
Ránézek Vámpírra, no comment. Mondom a Harmadiknak: "Nem. A pudingot azért szeretem, mert finom."
Mi másért kell szeretni egy kaját, a kutya mindenit már?!
Szóval... nem ugyanazt eszi, mint mi. De tényleg.

2011. március 30., szerda

Mi...?

A Harmadik ma este éjjel-nappaliba ment, hogy vegyen még valamit a vacsorájához (folyamatosan zabál). Kb. fél óra múlva berohan, megragadja a WC-papírt és jót nevetve bejelenti:
"VISSZAJÖTTEM FOSNI."
Köszi. E nélkül az információ nélkül nem lett volna teljes a napom.

2011. március 27., vasárnap

Ahogy kezdődött...

Hol volt, hol nem volt... egy kollégiumban...
Ártatlan fejjel egy teljesen normálisnak kinéző lány érkezett egyik este szobánk ajtajába azzal a szakadozó, megilletődött kijelentéssel, hogy lehetséges, hogy ide költözne. Azt hiszem, csütörtöki nap volt. Jóhiszeműen beinvitáltam, beszélgettünk, elejtette, hogy kiutálták. Akkor még nem kezdett el villogni a vészjelző, - ÁLLJ! Ennek biztos, hogy oka volt! - sajnos.
A Harmadik körbenézett, tanácstalan arckifejezéssel ácsorgott, magyarázott valamit helyről, hűtőről, amit nem nagyon értettem, de gondoltam, mivel este volt, biztos csak fáradt hozzá az agyam.
De aztán sikerült döntenie. Beköltözött. Te jószagú uramisten... mit tettem...?!
A Vámpír - negatív gondolatok félre, ő egy kissé félénk, de meglehetősen jó humorú, intelligens, nagyon is jószándékú lány, akit még egy régebbi poénunk miatt nevezek így - aznap este talán 5 percet beszélt vele. Még nem tudhatta. Még én sem tudtam.
Még mindig tudatlanul szépen beköltöztettem - segítettem, amiben tudtam. Néha kár, hogy rendes vagyok...
Az első esték egyikén beszélgettünk. Először csak az tűnt fel, hogy kicsit összefüggéstelenek a mondatai. Ide kap, oda kap, furcsán fűzi mondanivalóját. Aztán, ahogy teltek a napok, arra lettem figyelmes, hogy...nem hagyja abba.
Beszél.
És beszél.
Nekem szükségem van aktív egyedüllétre: szeretem, amikor el tudok pepecselni lényegtelen dolgokkal, anélkül, hogy bárki látná, vagy megkérdezné mi az. Szeretek filmet nézni, zenét hallgatni, olvasni.
Ezt nem lehet úgy megtenni, hogy valaki FOLYAMATOSAN dumál. Najó, talán néha megáll. De öt percenként eszébe jut valami és kérdez. És ha van egy téma, amin molyol, mint egy HÜLYE, akkor nem hagy békén. Ha kérdezel tőle, NEM ARRA VÁLASZOL. Össze-vissza pofál mindenről, de nem a témáról. Ja, és ha Vámpír és én összenevetünk valamin, nem bírja ki, hogy ne pofáljon be valami marhaságot, amire mi csak nézünk mint Jani a moziban...

Folyt. Köv.