És mit eszik?

Emlékszünk erre a reklámra?
Sajnos magyarul nem találtam meg, de a vége a lényeg.
-És mit eszik?
-Ugyanazt, mint mi. De tényleg.

Na, ez a Harmadikra nem igaz.
Én hallottam már fura dolgokat. Lekváros bundáskenyér (A Vámpír), shake-be mártott sültkrumpli (Emelie Svédből). Sőt, én is tuti fura vagyok, mer szeretem a lágytojást...
De ez... engem hanyatt vágott.
A Harmadik nemrég 'új életet kezdett'. Csak egészségesen. De azért továbbra is olvaszt csokoládét a zsemléjére - "A csokiban meg, meg ugye... a hidrogénezett növényi olaj a sok...A hidrogénezett növényi olaj..." (de azér zabálja, akkor most MIVAN?)
Nem eszik húst, egy korty alkoholt sem iszik. Namost a Vámpír se szívesen iszik, de azért amikor arról volt szó, hogy szülinapomra koccintani kell, azért derekasan letolt egy VBK-t. A Harmadik mivel koccintott...? Pirosas, furabarna, genyaszerű műzlimaszlaggal. Nem elég?
Tegnap rizst és csirkecombot főzött össze - ha jól vettem észre, abszolút nem használ sót. Ebbe kevert bele nyers répát, káposztát, hagymát - anya szerint ezért van az alap szaga. Mármint a sok nyers hagyma zabálás miatt. Amúgy én jó Vérfarkas módjára nem szeretem a káposztát szinte semmilyen formában (csak párolva, mer azmás XD). Ezt már háromszor elmondtam neki, de azért mindig mondja, hogy egyek. Mért nem fogja már fel?!
És akkor ott volt a legelső élmény. Káposztás rizst főzött, majd elment a nagynénjéhez jópár napra. Gondolta, a rizs addig eláll... nyilván nem. De azért ő megette: "Felturbóztam egy kis mustárral!" ...bazmeg. Csoda, hogy él még.
De a legdurvább az akkor is a kakaós-mákos-yoghurtos-almás-répás cucc volt. Esküszöm, ennek a nőnek minden kajája úgy néz ki, mintha már lenn járt volna egyszer. Néha elmegy tőle az étvágyam.
Ja, és hatalmas mennyiségeket alkot. Mert FOLYTON ZABÁL. Mi a fax?! A múltkor amikor tuszkolta be a két hatalmas pitliben lévő furcsán darabos hányadékszerű masszát, kiburította az otthonról hozott spagettiszószomat. :S Szeretem anya főztjét... szóval kicsit nem örültem a másnapi ebédem elvesztésének. Erre, kompenzálás képpen, másnap írja egy kis cetlire: "Paradicsompürét, hagymát, Vérfarkas, EGYÉL nyugodtan." (itt nyilván a nevemet írta) Gondoltam magamban, először is, hogy 'WTF?' aztán meg, hogy 'NEM.' Mikor hazajött, meglepetten mondta: "Nem ettél hagymát..." Válasz: "Tudom." Mi a faxér ettem volna HAGYMÁT?! A spagettiszósz =/= paradicsompüré+hagyma! A macska rúgja már meg...
Amúgy, szeretem a pudingot. Édes és különben is finom. Szerintem ezt a mogyorónyi kis agyával nem tudta felfogni és ezért nagy okosan kifejtette gondolatát: "A pudingot te akkor az állaga miatt szereted. Mert olyan jó... olyan állaga van."
Ránézek Vámpírra, no comment. Mondom a Harmadiknak: "Nem. A pudingot azért szeretem, mert finom."
Mi másért kell szeretni egy kaját, a kutya mindenit már?!
Szóval... nem ugyanazt eszi, mint mi. De tényleg.

Mi...?

A Harmadik ma este éjjel-nappaliba ment, hogy vegyen még valamit a vacsorájához (folyamatosan zabál). Kb. fél óra múlva berohan, megragadja a WC-papírt és jót nevetve bejelenti:
"VISSZAJÖTTEM FOSNI."
Köszi. E nélkül az információ nélkül nem lett volna teljes a napom.

Ahogy kezdődött...

Hol volt, hol nem volt... egy kollégiumban...
Ártatlan fejjel egy teljesen normálisnak kinéző lány érkezett egyik este szobánk ajtajába azzal a szakadozó, megilletődött kijelentéssel, hogy lehetséges, hogy ide költözne. Azt hiszem, csütörtöki nap volt. Jóhiszeműen beinvitáltam, beszélgettünk, elejtette, hogy kiutálták. Akkor még nem kezdett el villogni a vészjelző, - ÁLLJ! Ennek biztos, hogy oka volt! - sajnos.
A Harmadik körbenézett, tanácstalan arckifejezéssel ácsorgott, magyarázott valamit helyről, hűtőről, amit nem nagyon értettem, de gondoltam, mivel este volt, biztos csak fáradt hozzá az agyam.
De aztán sikerült döntenie. Beköltözött. Te jószagú uramisten... mit tettem...?!
A Vámpír - negatív gondolatok félre, ő egy kissé félénk, de meglehetősen jó humorú, intelligens, nagyon is jószándékú lány, akit még egy régebbi poénunk miatt nevezek így - aznap este talán 5 percet beszélt vele. Még nem tudhatta. Még én sem tudtam.
Még mindig tudatlanul szépen beköltöztettem - segítettem, amiben tudtam. Néha kár, hogy rendes vagyok...
Az első esték egyikén beszélgettünk. Először csak az tűnt fel, hogy kicsit összefüggéstelenek a mondatai. Ide kap, oda kap, furcsán fűzi mondanivalóját. Aztán, ahogy teltek a napok, arra lettem figyelmes, hogy...nem hagyja abba.
Beszél.
És beszél.
Nekem szükségem van aktív egyedüllétre: szeretem, amikor el tudok pepecselni lényegtelen dolgokkal, anélkül, hogy bárki látná, vagy megkérdezné mi az. Szeretek filmet nézni, zenét hallgatni, olvasni.
Ezt nem lehet úgy megtenni, hogy valaki FOLYAMATOSAN dumál. Najó, talán néha megáll. De öt percenként eszébe jut valami és kérdez. És ha van egy téma, amin molyol, mint egy HÜLYE, akkor nem hagy békén. Ha kérdezel tőle, NEM ARRA VÁLASZOL. Össze-vissza pofál mindenről, de nem a témáról. Ja, és ha Vámpír és én összenevetünk valamin, nem bírja ki, hogy ne pofáljon be valami marhaságot, amire mi csak nézünk mint Jani a moziban...

Folyt. Köv.